Módszer

A főcímekre kattintva az alkalmazott módszereimről találhat bővebb információt:

Belső családrendszer (IFS)

A Belső Családrendszer Modell több, mint egy terápiás módszer. Ez egy fogalmi keret és gyakorlat arra, hogy szeretetet ébresszünk önmagunk és egymás iránt.” – Richard C. Schwartz, PhD

A Belső Családrendszer (azaz internal family systems, vagy IFS) egy olyan pszichológiai megközelítés, mely még kevésbé elterjedt hazánkban, de folyamatosan növekszik ismertsége és elismertsége. Az egyik alapvető különbség a fősodorban lévő pszichoterápiás irányzatokhoz képest, hogy az IFS nem feltételez egységes emberi elmét, hanem azt tartja, az emberi elme eredendően személyiségrészekből, alszemélyiségekből tevődik össze. Ezeken a részeken keresztül fejezzük ki magunkat a világban.

A komponensek kezelhetők úgy, mintha önmagukban valós személyiségek lennének, saját nézőponttal és indokkal arra, miért cselekszenek úgy, ahogy. Hasonlóan egy tradicionális családhoz, az egyes részek különböző kötelékekkel kapcsolódnak egymáshoz és kölcsönhatásba lépnek egymással.

Mindegyik alszemélyiségnek meghatározott szerepe van a rendszerben, mindegyik rész eredendően segíteni akarja a nagy egészet működésével. Azonban a jó szándék ellenére a különböző részek gyakran ellentmondásba keverednek egymással, s ezek a polarizációk pszichés feszültséget teremtenek. Az önismereti folyamat célja az, hogy a részek megtanuljanak harmonikusan együttműködni egymással, s megszabaduljanak saját terheiktől.

A központi szerepet a belső erőforrásaink adják, s a részek mellett van egy valódi önmagunk is, mely nem rész, hanem az igazi önmagunk: az Önvalónk (Self). A Self minden emberben veleszületetten jelen van, egy hozzáférhető erőforrás, amely képes helyreállítani a belső egyensúlyt a rendszerben. A módszer gyakorlásának a célja, hogy a kliens hozzá tudjon férni a Selfjéhez, s annak segítségével összehangolja személyiségének különböző aspektusait.

A Belső Családrendszer Egyesület az irányzat hazai meghonosításának céljával jött létre, honlapunkon további információt olvashat.


Amennyiben mélyebben érdeklődik a módszer iránt és beszél angolul, hallgasson bele az általam készített válogatásba. Ezek podcast epizódok, amelyek az IFS-szel foglalkoznak. Több módszerbemutató is található köztük, ahol a hallgató fültanúja lehet, hogy néz ki az IFS terápia a gyakorlatban.

Integratív terápia

Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület módszerspecifikus képzése Dr. Daubner Béla és Dr. Mórotz Kenéz pszichiáterek, pszichoterapeuták nevéhez fűződik. Az integratív szemlélet lényege, hogy az adott pszichés probléma megoldására a legszélesebb körben, rugalmasan keresi a technikai-módszertani lehetőséget. A képzés célja, hogy sokoldalú terapeutákat képezzenek, akik a terápiás változók sokaságával tudnak bánni, s ezeket képesek megfelelően szintetizálni. Fontos megjegyezni, hogy az integratív szemlélet nem azonosítható a különféle pszichoterápiás iskolák módszereinek válogatás nélküli felsorakoztatásával. Az integratív szemlélet az elméletek integrációján és közös hatótényezők keresésén alapul.

Az integratív terápiás megközelítés tehát olyan terápiás irányzat, mely főként módosult tudatállapotokkal dolgozik (pl. hipnózis, relaxáció, mindfulness), s hatékonyan egyesít különböző terápiás módszereket (tételesen: Katathym Imaginatív Pszichoterápia, Ego state terápia, Neurolingvisztikus programozás, és hipnobehaviorális technikák).

A képzésnek jelenleg még a saját élmény szakaszában tartok.

Testorientált módszerek

A “szomatikus terápia” gyűjtőfogalom: számos kortárs terápiát foglal magában, amelyek az elme-test kapcsolat köré épülnek, felismerik a test és az elme szétválaszthatatlan kapcsolatát. A test az információ megbízható forrása; többek között a figyelem tudatos irányítása, a légzés, a mozgás integrálása mind bizonyítottan előnyökkel járnak, így ezeknek a formáit folyamatosan tanulom és alkalmazom munkám során. Az éber figyelem pedig mélyebb megértéshez és kapcsolódáshoz vezet, amely a megfelelő környezetben elősegíti a test-elme eredendő gyógyulási és növekedési képességét.

A belső családrendszer (IFS) módszerben a testi érzetekre való fókuszálással vesszük fel a kapcsolatot a különböző személyiségrészekkel, itt a Ron Kurtz nevéhez fűződő Hakomi terápia eszköztárát használjuk. A test fókuszt az IFS egyik vezető trénere, Susan McConnell kiterjesztette és továbbfejlesztette külön irányzattá, amely a “szomatikus IFS” elnevezést kapta. A szomatikus IFS a belső család megtestesülését kutatja azzal a céllal, hogy a kliens Selfjét visszaállítsa a belső rendszer vezetőjévé, és lehetővé tegye, hogy a testen keresztül kifejeződő részek kapcsolatba kerüljenek és igazodjanak a kliens Selfjéhez. Jelenleg ennek a módszertannak az első szintjét tanulom Susan McConnelltől.

Kérem inspirációként olvassa el az alábbi verset, hogy ízelítőt kapjon a szemléletemből:

Szabó T. Anna: Időtlen én

Hogy ki vagyok? Ahány perc, annyi ember.
Áramlik bennem, úszom benne én.
Aki mindig volt, annak lenni sem kell.
Fény szikrázik a tények tengerén.

Molekula. Sejt. Szerv. Szervezet. Énem
hús, anyag, szín, szag, tér, mit foglalok,
a világ tehát minden, ami én nem.
Vagy nincs határ: a világ én vagyok.

Villódzik minden. Arcra arc, a percek
megsokszoroznak, kitágítanak,
lehúz a víz, az örvény újra felvet,
nincs egy valóság: nincs szilárd alak.

Hogy ki vagyok? A kérdés az: ki kérdi?
A látó rögzít, csak egy villanás,
a szem az adott pillanatot érti –
ragyog: vagyok. Az én: mindenki más.

Szuszog a kép az áramló időben,
a villódzása eleven erő,
általa értem, hogy világgá nőttem:
egy lélegzet van, mert egy levegő.

Néz. Nézed, nézem. Fényünk lesz a fényem.
Egyek vagyunk, amíg együtt vagyunk.
Röptetve rögzít – léte léted, létem.
Csak lélegzünk a fényben. Hallgatunk.